Szerző: Tóth B Roland
A Barátság kőolaj vezetéken magyar, kazah, és azeri olaj is érkezik. A magyar kőolaj ellátás diverzifikált…
A közbeszédben él egy hamis kép: eszerint Magyarország egyfajta energetikai lélegeztetőgépen van, amit a Kremlben kezelnek, és ha elzárják a csapot, nekünk végünk. Ez a narratíva azonban nemcsak leegyszerűsítő, de alapvetően hamis is. A valóság az, hogy a Barátság kőolajvezeték nem az orosz függőség szimbóluma, hanem egy stratégiai tranzitútvonal, amelyen keresztül a saját tulajdonú, magyar érdekeltségű kőolajnak is érkeznie kellene.
Nem csak vásárlók, tulajdonosok is vagyunk!
Kevesen tudják, de a MOL az elmúlt évtizedekben nemcsak finomított és kereskedett, hanem kőolajmezőket vásárolt a világ legfontosabb lelőhelyein. Amikor a „magyar olajról” beszélünk, már rég nem a zalai kutakra kell gondolnunk. A MOL ott van Azerbajdzsánban (az óriási ACG mezőben) és Kazahsztánban is.
Ez azt jelenti, hogy a magyar nemzeti nagyvállalat nem csupán sorban áll a piacon, hanem tulajdonosa a föld alatt lévő fekete aranynak. Ez az olaj a miénk. A mi befektetésünk, a mi kockázatvállalásunk és a mi profitunk gyümölcse.
A tranzitútvonal fogságában
A probléma ott kezdődik, hogy ez a saját tulajdonú, kazah vagy azeri területről származó olaj fizikailag ugyanazon a „csövön” keresztül érkezik meg Százhalombattára, mint az orosz. A Barátság vezeték ugyanis „csak” egy közlekedési folyosó, egy tranzit útvonal…
Ami most történik, az energetikai értelemben vett útonállás. Amikor Ukrajna tranzitdíj-emeléssel vagy a szállítás politikai blokkolásával fenyeget, akkor nemcsak az oroszokat bünteti (vagy próbálja), hanem elzár minket a saját tulajdonunktól. Képzeljük el, hogy van egy saját kertünk a szomszéd falu határában, de a köztes úton lakó tulajdonos nem engedi át a talicskánkat a saját termésünkkel, vagy védelmi pénzt követel minden egyes kanyarért.
A diverzifikáció áldozatai
Gyakran halljuk a vádat: miért nem „diverzifikál” Magyarország? A válasz az, hogy már megtettük. A beszerzésünk diverzifikált: jön olaj több forrásból, több országból, saját mezőkről. Ami nem diverzifikált, az a szárazföldi elhelyezkedésünkből adódó szállítási kényszer.
Az ukrán vezetés döntései tehát nem egy „agresszort” gyengítenek csupán, hanem egy olyan uniós tagállamot és szomszédot korlátoznak, amelynek jogos tulajdona utazik a vezetékben. Ez nem energiapolitika, ez zsarolás.
Konklúzió
Ideje lenne tisztázni: a Barátság vezeték feletti vita nem arról szól, hogy akarunk-e orosz olajat vagy sem. Arról szól, hogy egy tranzitállamnak joga van-e elvágni egy országot a saját, máshol megtermelt erőforrásaitól. Magyarország nem ajándékot vár, hanem a sajátját szeretné megkapni – zavartalanul.
#energiabiztonság #energiapolitika #kőolaj #MOL #BarátságVezeték #nemzetiszuverenitás #tranzit #Ukrajna #geopolitika
Leave a Reply